Szombathelyi társkeresők

Azzal kezdődött, hogy egy három órás időpontot, ami abból állt, hogy elsősorban a telefonját, majd ügyetlenül bámulta a funkciók, miközben neki egy Bitmoji.

Véget ért egy pár hónappal később egy rövid szöveges beszélgetés, akik egymást.

Tökéletes volt.

Három hónappal azután, hogy a kapcsolatuk, találkoztam egy kedves fickó keresztül a csodálatos világ, az online társkereső. Írtunk egész nap, mint ha évek óta barátok. A második randink volt, a nap után az első.

Az ok-okozati megfigyelő látta, hogy két ember halad túl gyorsan, egyenesen katasztrófa. Láttam a reményt, a boldogságot, ahol nincs, hogy korábban már kimerültség, szomorúság.

De nem tudta megmenteni az ex.

Én hagytam, hogy szomorú, de talán egy kicsit törött, de szedtem magam össze a család, barátok, egy jó terapeuta.

De közben a legveszélyeztetettebb időszak az életemben, pont erre volt szükségem.

Nem volt kínos, de gondoltam, ha felhív. – Üzenetet írt semmit, néz a hülye TV-műsorok, édes, hogy-ki ülés.

Nem volt 2-kor felhívás keringőre, vagy aggasztó, ha bulizni más lányokkal. Volt, hogy “látom, hogy az edzés után a napok, amikor nem vagyok a lányommal, ha te is megtörténhet, hogy szabad.”

Ő töltötte be az űrt, a barátja, elvesztettem, de anélkül, hogy a fullasztó kötelességeim, az érzelmek. A barátom volt.

A lepattanó mondta a volt szörnyű volt, hogy szép vagyok, s nevetett a vicceket. Ezek azok a dolgok, egy lány, egy törött szív hallania kell. Ami még fontosabb, kedves volt.

Meg se rezzent, mikor mondtam neki, hogy az ok-okozati hozzászólás volt, mese volt. Nem ment ki az ajtón, amikor a barátaim ugratta át a bizonytalanság, a hosszú élettartam.

Ő csendben dühös, mikor hallotta, hogy én lettem volna a kapcsolatuk. Elmondta, hogy mennyire megérdemlem a boldogságot, amikor ő nyugodtan mondott búcsút.

Nem volt tökéletes. Lehet, hogy a saját elismerte bunkó. Ő nyűgös bosszant. Meggondolta magát naponta.

Amikor véget ért a dolgok, szomorú voltam. Sokkal szomorúbb, mint amire számítottam, de akkor nem volt az OK gombot.

Valami véget ért anélkül, ajtó becsapódott, sír, könyörög. Valamit csak tenni, de ez is RENDBEN volt. Sőt, ez jó volt. Én meg az OK gombot.

A végén, hogy megújult a hit a férfiak, aztán megújult a hitemet. Nem is gondoltam, hogy a hosszú távú, de a veleszületett kell, hogy mindig próbáljuk meg, soha ne add fel volna húzta ki hosszabb, mint volt.

Nem kell. Tudnom kellett, hogy erősebb volt, mint ez.

Szükségem volt egy srác, hogy ölelj meg, hogy “nem mind rossz.” Szükségem volt arra, hogy azt mondják, hogy én vagyok egy nagy író, mert nem csak a baba, hogy megmutassák. Én egy igazi ember.

Szükségem volt egy fickó, aki azt akarta, egy barátom, annyi, mint egy egyéjszakás kaland (a mai társkereső kultúra, ez egy nagyon félelmetes dolog, hogy megtalálja). Szükségem volt egy srác, hogy menj el, mindkettőnk érdekében.

Szóval, néhány héttel azután, hogy a “szakítás”, amikor ő írt nekem, hogy mondja el, hogy tetszett neki a legutóbbi blog post, örültem, hogy hallottam róla. Nem volt egy booty call. Ő volt csak, már megint, elismerve, hogy a tehetségemet.

Nem csípett. Jó volt.

A végén még ő sem tudta megmenteni. Tudom, hogy ez csak valami, amit tehetek magamnak, de ő inspirál.

– Ő segített, hogy megérdemlem az abszolút legjobb a valaki én vagyok. Nem tudta odaadni mindent, de ő nem ad nekem reményt.

Ő volt az Úr, amikor kellett, hogy vége Úr, Baj van.

Ő lett Úr Téved, ezért én is. – Rendben, ez minden.