Igényes társkereső oldalak

Egészen addig a pontig, Taylor Swift volt a kapcsolatom. Én mindig az áldozat. Legalábbis így láttam magam.

Ez a fiú nem szólt vissza. Ez a fiú eltörte a szívemet. Ugyanaz a történet minden alkalommal.

“Olyan jó ember vagyok”, mondtam magamnak. Miért éreztem mindig a szívfájás fogadójának végét? Nem lehetne ott csak egy srác, aki kedves, kedves és gondoskodó, mint én?

Saját szememmel soha nem voltam a probléma. Nem tehettem rosszat. Mindig a másik ember volt az assh * le. Én voltam a finom kis virág, és várta, hogy a herceg bájos lendületet kapjon.

De akkor jött Riley. Bevezettünk egy közös baráton keresztül. Nagyon izgatott voltam, hogy találkoztunk valakivel, aki valóban kedvesnek tűnt, és nemcsak barátnőjével, hanem barátnőjével is. Ugyanakkor rossz időben jött.

Találkoztam vele a nyárral, mielőtt külföldön tanulnék Walesben. Ez volt az életemben először, amikor nagyon izgatott voltam, hogy egyedülállók. Szabadon kipróbálhatnám különböző embereket és tapasztalatokat Walesben.

Nem lennék csatolva haza. Semmi sem tartott vissza.

Mielőtt Walesbe szállítottam volna, Riley megkért, hogy legyen barátnője. Tétova voltam. Ez nemcsak a fent felsorolt ​​okok miatt történt, hanem azért is, mert nem igazán éreztem a szikrázást Riley-vel.

Nyers volt, vanília. De azt mondtam “igen”. Néhányan azt hittem, bolond lennék, ha az egyetlen tiszteletreméltó ember, aki valódi kapcsolatot kíván velem, megy.

Tehát ott voltam. Egy olyan kapcsolatban voltam, ami velünk 3000 mérföld távolságban kezdődött. Az első éjszakámon csaltam rá.

Tudja, senki más nem ismert Walesbe. De sikerült egy amerikai barátot létrehoznom, aki szintén nem ismerte senkit. Mi azonnal elhúzzuk.

Az első éjszakát – és sok másikat – együtt töltöttük. Szörnyen éreztem magam.

De nem engedtem, hogy Riley tudjon. A kapcsolatot olyan közel álltuk meg, amennyire csak lehet, amikor két ember egy óceán. Beszéltünk mindazokról a dolgokról, amelyeket együtt csinálnánk, amikor visszajöttem, és mennyire szerettük egymást. Annyira izgatott volt, hogy a barátnőm. Alig várta, hogy megmutassa nekem minden barátját.

“Mi van velem?” Azt gondoltam. “Én vagyok az, aki meg van becsapták, nem én vagyok az, aki a csalást.”

Egészen addig, azt hittem, nem tehetek rosszat. A kapcsolatban tökéletes voltam. Én voltam az, aki mindig volt a hátad. Én voltam az, akire soha nem tudnád, soha nem fog csalódni.

Láttam a csalókat, mint a föld söpredékét. Olyan emberek voltak, akik nem érdemelték meg a szeretetet.

Nos, most én voltam a csaló. Tehát igen, azt hittem, nem érdemlem meg, hogy szerettessenek.

Körülbelül két hónappal azt követően, hogy Wales-ből jöttem haza, nem tudtam tovább tartani. Megmondtam neki, mi történt.

Dühös volt, de végül megbocsátott nekem, bár nem bocsátották meg magam. Hat hónappal később keltünk. Ezután egymástól független okokból felbomlottunk.

Azon a hat hónap alatt azonban alapvetően meg kellett változtatnom az egész világnézetet és a magamra vonatkozó észlelést.

Rájöttem, hogy nem vagyok tökéletes, és hogy hibákat követhettem el. Még a legöszöribb ember is idõnként lehetetlen. Meg kellett tanulnom, hogy képes vagyok a rosszfiúnak. Most, hogy tudom, hogy gyengeségeim is vannak, és hibákat követek el, erősíthetem őket.

Nem vagyok rossz ember. Azt hiszem, naiv vagyok, és most jobban tudom.

Nem titkolom tovább. Tudom, hogy legyen jobb ember a körülöttem lévők számára. Csak néhány helytelen lépést tett, hogy odaérjen.

Elite Daily a YouTube-on