Nagy

Társkeresők vas megye

A volt szakítottunk egy kicsit több mint egy éve már, de hazudnék, ha azt mondanám, volt egy nap, amikor elment, hogy még csak nem is gondoltam rá. Mit gondolok arról, hogy változik a napi alapon. Néha, amikor a lapozást a képeket a telefon, majd ráakad egy kép rólam, pedig az volt, hogy nem tudtam rávenni magam, hogy a törlés gombra. Néha, én majd arra, milyen érzés volt, hogy fusson rajta az ujjaim a bozontos, szőke haját.

Néha, még dobozban van elrejtve a szekrényben, maradva a Vans Sk8-Hi slimet szívott, valamint a Nike Roshes. Igen, ez a doboz. Majd vegye ki a dobozt, hogy minden, ami emlékeztet rá: képek, kis firkák rajzolt nekem egy kutya kulcstartó adott egy pár évvel ezelőtt, a Boston Red Sox kap.

Néha, gondolom, azt a dobozt, arra gondolok, mi lett volna az életem, ha nem úgy viselkedett, ahogy tettem, ha nem így viselkedett. Akkor még mindig együtt lennénk? Vajon mi az a lakás, Brooklynban szoktunk arról beszélni, hogy együtt? Vajon mi ütött a kutya azt mondtuk, hogy egy nap? Lenne valami megváltozott?

Találkoztunk egy meleg, párás nap szeptemberben, körülbelül hat évvel ezelőtt. A nap volt az a típus, a páratartalom, hogy lóg sűrű a levegő. Ez a fajta érzem rendezése rá a bőr. Ott voltam az első buli. Ez volt a második napom, én voltam a szobatársa alig ismertem én szorongatta, egy piros műanyag csésze tele állott Natty Fény. A szemközti szobába, megpillantottam a legszebb srác, akit valaha láttam.

Nem tudtam rá nézni, emlékszem, éreztem, hogy az arcom egyre forróbb a szégyentől, mert folyton elkapott a keresést. A szobatársam végül foglalkozott velem, én pedig ült a járdán, a Belvárosban, Hanem hajnali 4-kor sír, mert nem tudtam, hogyan jutok vissza az egyetemre egyedül.

De hirtelen ott volt a gyönyörű, szőke hajú férfi korábban. Ő volt a szobatársam, de mindannyian vezette vissza, hogy az egyetemen biztonságban. A szőke srác sétált vissza a kollégiumba, majd megcsókolt, mielőtt elment. Ez volt talán a legrosszabb csók, amit valaha is volt, hogy nevetnem kell rajta gondolkodni ma. De, én voltam bűvölve.

Eltartott egy kis ideig, de ő lett szerelmes, engem is. Négy napig együtt lett négy hónapban, ami lett belőle négy évig együtt, mint egy pár. Akkor doktori iskola jött, el kellett dönteni. El kellett döntenem, hogy vagy nem menni, ahova akarok, de hagyja, vagy egy iskola közelebb van hozzá. Nem tudta megállni, hogy én döntsem el. Nem. Amikor a dolgok kezdtek szétesni.

Óriási hibát követtem el életem során, hogy az idő, én rejtettem el azt a hibát, ameddig csak tudtam. Ha az igazság napvilágra került, nem volt semmi, amit tehettem, hogy megakadályozzam. Sajnáltam magam, de a legrosszabb az volt, hogy tényleg nem tudtalak rávenni magam, hogy sajnálom őt. A kapcsolat, bár idealizált, mind a fejekben, már tele van a dráma, harcol, hosszú csend, majd megválaszolatlan szövegek. Bizonyos, hogy az én hibám volt — OKÉ, sok volt — de az övé volt. Nem tudtam rávenni magam, hogy rosszul érezd magad.

Gyors előre -, hogy az elmúlt pár hónapban, de most jó. Mi nem beszélünk túl gyakran, de ha így teszünk, a beszélgetés barátságos, világos. Gyakran gratulálok neki a csodálatos lépéseket tett ebben az évben, mióta legutóbb együtt voltunk. Nem tudom kifejezni, milyen egy valódi érzés, a büszkeséget érzek, amikor beszélt, hogy neki a siker, mert ott voltam, mielőtt az Instagram követői, versengéssel, valamint a galéria mutatja.

Aztán vasárnap, láttam, Limonádé. Ültem a gob-ejtenek ámulatba, mint Beyoncé navigált a gyász öt fázisa tudom, hogy az ex érezhetett: intuíció, a tagadás, a düh, a tompultság, üresség, az elszámoltathatóság, a reformáció, a megbocsátás. Sírtam csendben, s figyeltem a csendes elmélkedés, mint az elmúlt öt évet játszott a TV-képernyőn. Azt akartam elérni, hogy a volt annyira rossz ez a nap. Azt akartam, hogy üljön le, s megértetni vele.

Akartam kiabálni, hogy “most már értem. Nem korábban, mert nem volt f*cking hülye. De most már értem, én annyira, de annyira sajnálom.” De, én nem. Ültem lebénult a barátom kanapé Vagyok, mint Beyoncé crooned a háttérben. Volt egy konkrét jelenetet, ahol Beyoncé tartja Jay-Z arc között a kezét, tényleg elveszíti. Abban a pillanatban rájöttem, hogy valami soha nem tenném meg újra. Soha nem tudtam tartani az ex arcát, a kezét. Soha nem tudtam elmondani neki, hogy szeretem, hogy én sajnálom, amit tettem, hogy szeretném leélni az életét próbálja helyrehozni.

Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy ez valami teljesen akarok. Mert ha volt, azt hiszem, a vágy, hogy ne volna eluralkodott rajtam, annyira, hogy feltettem volna a cipőmet, hogy a vonat, motoroztam vele a lakására, bekopogott, majd leesett, hogy a térdem, hogy a megbocsátásért könyörögni. De én nem ezt tettem.

Ahelyett, hogy letöröltem a könnyeit, kölcsön egy barátjától ruhát, majd ment, hogy egy nap, este, az utcán. Azt hiszem, rájöttem, hogy amíg nem voltam fordult a telefont a kezemben, hogy sms, vagy hívás neki, csak jobban érzem magam. Nem változott volna semmit. Ő már megbocsátott nekem, aztán továbbállnak. Ő már randizik, aki jobban passzol vele, úgy bánik vele, jobban, mint én valaha is.

Ahogy itt ülök, gépelés, én sírok. Kerek, kövér könny ül zsebre vágta a sarkát a szemed, amíg ők fejest le az arcom felé a számat. Azért sírok, mert ma már tudom, hogy el kell engednie, hogy az a kis gondolat a fejemben, hogy lehet, hogy újra együtt valamikor.

Limonádé megtanított az önértékelés. Hagynom kellett volna, hogy az a kapcsolat, amikor úgy éreztem, elértéktelenedett, ha semmit sem csinálok dolgozott, mielőtt valami rosszat tettem. De, én nem. Maradtam.

Ott kellett volna hagynia, amikor azt éreztem, elértéktelenedett, amikor ő minden tőle telhetőt megtett, hogy javítsa meg, semmi sem működik. De nem tette.

Limonádé tanított nekem arról, hogy a hatalom, mint egy nő, a szín, a fekete lány a mágia, a szépség, a magam, illetve a melanin. Önálló szerelem, segíts nekem, hogy nyitott szerető ismét. Azt hiszem, ez egy nagy része miért tettem, amit tettem az életemben.

Nehéz, hogy úgy érzi, gyönyörű egy olyan társadalomban, amely nem nyeremény fekete szépség. Nehéz elfogadni a szeretetet másoktól, ha nem szereted magad. Tudom, hogy ma én. Limonádé is tanított nekem arról, kitartás, elszántság, persze, a szerelem. Megtanított, hogy a szerelemről, a nehézségek közepette, vidám, szerelmes, féltékeny szerelem, a fogyasztó a szerelem, a szerelem, hogy hoz valami szép a világ, mint a Blue Ivy.

A szerelem hozott valami igazán szép a világ. Nos, hoztam két dolog is. Hozott két ember teljesen különböző világot, s ez lehetővé tette számukra, hogy növekszik, gyarapszik, szeretni kell lépni. A gyönyörű, szőke hajú fiú, én azt mondom, köszönöm, hogy a legjobb év az életemből. Te vagy a legszebb dolog, amit valaha láttam. Te vagy a legokosabb, árnyalt, vicces, sötét, őrült, de a legszebb dolog, amit valaha láttam.

A világ egy jobb hely veled, a világ sápadtabb nélkül. De ez RENDBEN van. Remélem, boldog vagy, remélem, ő vigyáz rád, szeret téged, ahogy én tettem, ahogy kellett volna végig. Köszönöm. Sajnálom.

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!